A vizuális aspektusokat szállító párhuzamos pályák közötti gátlás három szintje szükséges a képi jelek megkülönböztetéséhez és a helyes viselkedési mintázat kialakításához

Ez a projekt azt vizsgálja, hogy hogyan hatnak egymásra a retina és az agy különböző részei, amikor az állatok oldalirányú vagy közeledő mozgásokat érzékelnek. A kutatás célja, hogy jobban megértsük, hogyan alakítanak ki a mozgásokat érzékelő neuronok kölcsönös gátlásokat, amelyek segítenek az állatoknak megkülönböztetni a különböző mozgásirányokat és meghatározni az arra adott viselkedési válaszokat. Például egy egérnek el kell dönteni, hogy egy mozgó ragadozó oldalirányban közelít, vagy közvetlenül feléje tart, így létfontosságú, hogy az egér meneküléssel vagy mozdulatlansággal válaszol. A kutatás során azt is feltételezzük, hogy három különböző szinten jelennek meg a gátló kapcsolatok a párhuzamos szignalizációs útvonalakon keresztül: a retina ganglionsejtek között, a ganglionsejtek és a colliculus superior neuronok között, valamint a colliculus neuronok és a pulvinar vagy parabigeminális magok között. A kutatásunk célja, hogy ezeket a kapcsolatokat különböző kísérleti módszerekkel, például genetikai módosításokkal és képfeldolgozással teszteljük, hogy jobban megértsük a látás és a döntéshozatal idegrendszeri alapjait. A kutatás nemcsak az állatok látásának megértését segíti elő, hanem olyan technológiai alkalmazásokhoz is hozzájárulhat, mint a robotika, a szenzoros algoritmusok, az önvezető járművek és a protézisek, mivel fontos adatokat szolgáltat a retina és az agy közötti kapcsolatról.